Zsolti. A felejthetetlen. A rettenthetetlen.

Visszatért és újra köztünk jár. Már számtalan helyen feltűnt eddig és mindig otthagyta jellegzetes védjegyét: a nyuszifület.

Most ismét útra kel és itt a lehetőség, hogy Te is vele tarts! Így van, utazz Zsoltival.

Miért?  – Mert a világ sokkal több Zsoltival és persze Veled, mint Nélküled.

Felmerülhet Benned néhány – elég fontos – kérdés, mint például:

1) Mi ez az egész?

Amennyiben még nem olvastad: olvasd

De álljon itt azért a többiek kedvéért is egy összegzés: A világ szomorú. A világ nem tud rólunk és ezért Zsolti úgy gondolta, itt az idő tenni valamit. Ha felbukkansz a világ egy távoli, vagy nem is oly távoli, de annál extrémebb pontján – aminek extremitását független zsűrink fogja elbírálni -, Zsolti egy folttal ajándékoz meg, amit csak nagyon kevesen kapnak meg, így elég exkluzív darabnak számít.

2) Jó jó, de mér pont Én?!

Mert villanykaros vagy, vagy Sotés, következésképpen nagy valószínűséggel – természetedet tekintve – nyitott vagy az ilyen random világban megjelenős megmozdulásokra, a világ jobbátételének érdekében csinált dolgokra és ilyenek. Nem mellékesen igen valószínű, hogy van saját IÖCS/Műegyetem-es pulcsid.

3) Oké.*leszegett tekintet és elszánt arc. Mint amikor Songoku elindult, hogy kiírtsa Dermesztőt és lehenteljen végtelen csillagharcost:* Mit kell tennem?

Ez egyszerű.  Nincs más dolgod, mint fogod a pulcsid és járod a világot – ahogy eddig is tetted – és amikor egy olyan helyre érsz, amire azt mondod: “Ezmándöfi”, vagyis kuriózum, hogy Te ott vagy, akkor fogod a kis fényképezőgépedet, felkapod a pulcsit és csinálsz egy fényképet, amin éppen valami jellegzeteset csinálsz (pl. Nyuszifület mutatsz). Lassan az emberek a világon azt fogják gondolni, amikor egy ilyen kis pulóveres arc odacsoszog a csomolungma tetején a zászlóhoz és lefényképezi magát a világ tetején, hogy “Hé. Ezt Én már láttam valahol…” és akaratlanul is mosolyt csalunk az arcára.

4) Hú. Ez jó. Mi lesz a jutalmam?

Először is nyersz. Másodszor pedig kapsz egy olyan foltot, ami által egy egészen exkluzív társaságba kerülsz – a Zsolti-vándorok társaságába. Ha ezt felvarrod és pulóvered rajtad van, a világ többi Zsolti-vándorai kötelesek téged méltó módon üdvözölni a világ bármely pontján. Mint említettem, kevesen kapnak ilyen foltot, de annál nagyobb tisztelet övezi majd őket.

Várunk. Velünk tartasz? Forogjon egy kicsit másképp a világ.

Csak még pár dolog:

(5) Nincs pulcsim. Semmilyense.

Ó. Nagy hiba. Hát szerezz be egyet. Az aktuális rendelési lehetőségekről a levlistákon és itt tájékozódhatsz. Az ára 6k.

(6)  Jee, már csináltam is! Hova küldjem, hova küldjem?!

A pályaművedet a zsolti-utazik@folt.egyetemielet.hu- címre küldd. Lehet, hogy hamarosan az oldalon fogod viszont látni saját magad.

(7)  Ésésés kapok én ezért valamit?

Utazófoltot!
Egy olyan különleges foltot, amit nem kaphat bárki. Csak aki utazott. És fotózott. És küldött képet. Bizony. Fent látható az utazófolt.

Üdvözlet, pulóv-erek!

Nemrég akadtam erre a történetre, gondoltam megosztom: (enjoy)

“A pultnál állt és a pultossal beszélgetett. Látszott rajtuk, hogy régről ismerik egymást… Schönherz Qpák, Gólyabálok és táborok, zh-k, vizsgaidőszakok és bulik emléke – mind az arcukra volt írva. Kölcsönös tisztelet és elismerés mindkét ember tekintetében. És persze barátság. Aki a pultnál állt, egy furcsa ruhadarabot viselt. Kapucnis pulóver, a hátán felirat: Műegyetem Villanykar, az egész televarrva felvarrókkal – foltokkal, ahogy ők nevezték: felező bál, Schönherz Qpa, gólyabál, algoritmuselmélet szigorlat, Senior és valahol a vállán egy nagyon fakó darab: Gólyatábor. Ránéztem a saját pulóverem vállára és elégedetten konstatáltam: Gólyatábor. Büszke mosolyom közepette szemléltem tovább az eseményeket. Ebben a pillanatban egy harmadik személy lépett a pulthoz és veregette meg pulóveres barátunk vállát. Összenéztek és bár nem lehetett hallani mit mondanak, tisztán ki lehetett venni arcukból az örömöt: “Te is? Én is!”. A hosszú pillanat után az újonnan érkezett intett egyet a pultosnak, aki kitöltött mindkettőnek egy italt – égészségünkre.

Ez már több, mint három éve volt, azóta sok minden történt, most én állok itt a pultnál és én beszélgetek a pultossal, aki régi jó barátom. A régi villanykaros pulcsim van rajtam és már nem nagyon van rajta hely – csak foltok: dicső harcosok dicső sebhelyei. Elismerések, hogy túl vagyunk az élet bökkenőin, hogy túléltünk sok-sok vizsgaidőszakot, míg a fele elhullott. Hirtelen egy kéz nehezedik a vállamra és egy arc jelenik meg a semmiből: “Csillagtúra 2007? Ember, ott voltam.” A többit már tudjátok.”