Friedl Zita jött vissza svédországból egy overállban, ami teli volt varrva foltokkal, és mesélt egy csomó vidám történetet erről – hogy mekkora jó, hogy van egy tartós ruhadarab, amiben lehet fetrengeni akár a földön meg hogy odakint minden karnak van saját színű ruhája (az infósoknak asszem sárga, a kémikusoknak kék stb.), és időnként nagy felvonulások vannak, meg rendezvények, ahova csak ebben lehet bemenni. Nem sokkal később Kovács Zsombor is járt vagy ugyanott, vagy valami hasonló helyen, ő is egy csupa-foltos-overállban jött haza.

Az ötletről meséltem a nevelőtanáromnak, Ervinnek, aki valami finn egyetemet hozott párhuzamként, ahol az elsősök kapnak egy kalapot, és minden eseményen egy szalagot, amit rátűznek, a végére tiszta raszta az egész

Az előkészítésről

Vészesen a nyakunkon volt a Schönherz felújítás, hogy ki kell költözni termóba meg a kármánba. Ezért felvetettem az akkori nagymesternek, Kossuthnak, hogy a seniorgárda karolja fel ezt az egész témát, pályázzunk alapítványi pénzre, és a pulcsikat önköltségi áron, az első párszáz foltot pedig ingyen osszuk szét. Ő megpróbált leoltani, hogy kevés az idő, nincs eléggé előkészítve, úgyhogy csak annyit kértem, hogy egy közvéleménykutatást hadd tartsak – seniorlistára megírtam, hogy szeretnék ilyet, és névtelenül szavazz, hogy tetszik / nemtetszik. Kb. 75% – 25% volt az igen:nem, úgyhogy írtam pályázatot (foltokra, illetve hímzőgépre, de lehet, hogy az egy évvel később volt már…), illetve meghirdettem, hogy mindenki aki akar jönni kitalálni, hogy hogy legyen ez, az jöjjön, szívesen látom. Akikről tudtam, hogy ellenzik, azokat személyesen meghívtam, muhaha az alapítvány az akkori RVT javaslatára első körben visszadobta a pályázatot, aztán a második körben sikerült meggyőznöm őket, hogy ezt vagy most megcsináljuk, vagy soha. Szóval lett pénz, lett esély, hogy megcsináljuk, úgyhogy neki lehetett állni.

Innentől kéthetente ütemeztem megbeszélést, ahol az elején sokan voltak, akkor kidolgoztuk a körvonalakat (mindenki adhat, mindenért adhat, ha valami baj lesz majd kitaláljuk, akkor hogy oldjuk meg stb. szóval elég megengedőre vettük a figurát ), de megfogadtunk néhány elég fontos dolgot is (hogy mindig köszönje meg a részvételt az, aki átadja, ne csak úgy kiosszuk, ilyesmik). Azon ment főleg a hiszti, hogy majd ebből ilyen farok-hosszúsági-verseny lesz, meg foltvadászok, meg minden.

Aztán a gyakorlati dolgok megbeszélésekor (pulcsi színe, de-folt-ok (default foltok), hímzés a pulcsi hátán stb.) már csak a kemény mag volt ott: Zita, Hari, Rémusz és én. Rémusz dizájnolt pulcsit, évszámokat, a pályázatot (csináljatok foltot és ingyen megkapjátok) kiírtam, Hariból meg Zitából ömlöttek az ötletek meg a gondolatok, nagyon jó kis kreatív időszak volt akkor a Lanten iroda a Móricznál volt, és volt egy fehér táblám, meg egy halom filcem, és oda-vissza hordtam a Schönherz meg az iroda között, hogy tudjunk firkálni meg akkor lett Lanten ügyfél egy srác, akiről kiderült, hogy varrodájuk van, őket bíztuk meg a pulcsi varrásával később. Tartottunk valamikor egy beszámolót a lovagrendnek.

Ja, még egy kitérő – volt egy olyan ötletem, hogy ne foltnak nevezzük, hanem adjunk valami fantázianevet neki. Arra gondoltam, hogy lehetne “zod”, ha már úgyis volt egy Babák “Zod” Zsolti nevű szobatársam, meg ott és akkor jó ötletnek tűnt Halasi Tomi, az akkori IÖCS elnök beszélt le róla, azzal, hogy ez egy negatív hangrendű szó, és az nem menő úgyhogy maradt folt. De a foltos honlapon a “Zsolti olvas” stb. még mindig őrzi ennek az emlékét

Az első folt egy síelés emlékére készült, a hátizsákos mozambós folt, ezt két helyen is legyártattuk, hogy melyik szebb. A Bódis Dezső féle változat volt szebb, de az a fickó kicsit kattant (nem használ számítógépet, úgyhogy mindent át kellett faxolni neki, amit ők újra bevittek egy ottani hímzőgépbe valahogy), meg mindig sokat dumált, meg ráadásul iszonyat messze is lakott. De ő volt a jobb választás, meg egy bizonyos szinten rugalmas is volt, amikor előálltunk az inti tervezte lovagrendi folt tízcsillió apró kis részletével, akkor a szeme se rebbent amikor elkészültek a foltok (himmel, schimán, hátizsákos mozambók, webproj, …), az egyik banális éjfélkor összehívtam az összes érintett pályázót és koccintottunk a Schönherz lépcsőn.

Időrendben azt hiszem a következő lépés egy nyári EHK tábor volt, ahol felvetettem az összes BME kar közéleti vezetőinek az egyetemielet.hu ötletét (ez egyértelműen pozitív fogadtatásra talált), illetve a pulcsi ötletét (amire azt mondták, hogy “körbe kell járni”). Az egyetemielet.hu-t meg is csináltuk, működött, jóság volt, a pulcsis témát gondoltam először megcsinálom a villanykaron, aztán ha tetszik nekik, majd átveszik. Ekkortájt Medu, az akkor HÖOK alelnök bemutatott a miskolci egyetemről valaki főmuftinak efott-on, akivel megittunk pár pálinkát és beszélgettünk erről az egészről. Nem sok maradt meg, úgyhogy az ő gondolataikat nem nagyon adaptáltuk

Ekkortájt kértem meg Borsit, Bazsit, Evelynt és Fracsit, hogy segítsenek. Volt egy gólyatábor tatán, ahol mindannyian rendeztünk (asszem az első nevtanári évem, nekik meg junior időszak), az utolsó este cigánykerekeztünk együtt az alakulótéren, megpecsételve az együttműködésünket ebben a táborban volt a pulcsi demója is, a hagyományos előadásban már elmondtuk Gazsival, hogy szeretnénk ilyet, és az utolsó este meg is érkezett az első adag, és a leleplezés után, de még a szétszéledés előtt felmutattam mindenkinek, az egy nagy pillanat volt

Csináltam egy honlapot, a folt.egyetemielet.hu-t. Úgy terveztem, hogy ide majd felkerül minden folt, illetve ha az adott körök küldenek be képet, akkor bekerülnek a header-ben változó képek közé. Borsival volt egy pár hét, amíg hetente egyszer hajnalban összegyűltünk, mielőtt ő egyetemre, én meg dolgozni mentem, és írtunk egy-egy bejegyzést. Ekkortájt csináltunk egy ftp helyet is, ahova minden anyag, jegyzőkönyv felkerült. Ez nekem már nincs meg, dolláron lehet fennvan, vagy Fracsi mókolt arra legtöbbet, lehet neki megvan.

Az első évben kb. hetente összejöttünk egyszer a pulcsis csapattal, általában hétfő este. Ezekről az estékről szép emlékeim vannak. Nem mindig haladtunk, mert beszélgettünk mindenféléről, tanultunk együtt php-t is ide néha Petike, illetve a sotésok közül freegyes is benézett. A fiatalok vitték a teljes ügymenetet (meghirdetés, rendelés, pulcsiátvétel, gazdasági ügyek, házzal kapcsolattartás, hímzővel kapcsolattartás). Monghuz volt a sofőr, jaj őt ki ne felejtsem gyarapodtak a foltok, bár a villámos, meg az egyetemi teljesítményekkel kapcsolatos dolgokat nem toltuk ebben az évben, ha jött valaki, hogy szeretne foltot, akkor segítettünk neki, meg pulcsirendelések voltak főleg.

A hímzőgép egy érdekes sztori. Leadtuk a pályázatot, és hozzám az jutott vissza valamilyen úton, hogy nem nyertünk. Úgyhogy amikor valaki rákérdezett 1717-ben, hogy miért nem vettük még meg, akkor kicsit fényt kaptam egész nap mászkáltam vigyorogva megvettük, én onnantól nem láttam majdnem egy fél éven keresztül, valami olyasmi volt, hogy Ervin most épp feltöri hozzá a szoftvert… aztán kiköltöztünk termóba, és odakerült a szobába, hímeztem vele ezt-azt, de engem annyira nem kötött le aztán továbbvittük valahova. Nem rémlik. Meg hogy később Bazsi mondta egyszer, hogy vettek egy újat, mert ez nem volt jó. Ez a szál kikerült engem eléggé.

Még egy érdekes mellékszál, hogy közben a sotésok is elkezdték ezt a pulcsis témát, ők az instruktoroknak osztanak, évente, azoknak, akik már 1 éve instruktorok, tehát ki kell érdemelni. Freegyessel beszélgettünk az elején, ő tolta keresztül az ottaniakon, szerintem kifejezetten ügyesen. Ott még az alapító okiratba is bekerült, hogy ez nem a foltokról szól szóval ott sem volt egyszerű. Még egy funky ide: amikor freegyes kitalálta, hogy csináljunk egy közös flash-mob-ot a hősök terén, hogy mindenki kidurrant egy zacskót, meg egyszerre felveszi a pulcsiját, akkor ott és akkor jó ötletnek tűnt, hogy megkérjünk egy webtown-os srácot, hogy hívja őt fel, mint valamilyen rendőr-tábornok, hogy úgy értesült, hogy demonstrációt terveznek a hősök terére, és ott már lesz egy jobbik és egy meleg tüntetés aznap, úgyhogy csak óvatosan. Pár órával később freegyes megjelent falfehéren, hogy bazzeg ezek a rendőrök mindent tudnak. Aztán bemutattuk neki a rendőr-tábornokot személyesen

Aztán elérkezett az első év vége, ezt már termóban ünnepeltük meg egy közös szalonnasütéssel, ahol a fiatalok meg az alapítók voltak ott, Zita meg Hari már Norvégiában voltak, úgyhogy ők skype-on én itt búcsúztam el tőlük, hogy hozzanak ki belőle azt, amit szeretnének.

Bakker, ez hosszabb lett, mint gondoltam. No mindegy, visszatörölgetni most már nem fogok

– andris

Nemrég akadtam erre a történetre, gondoltam megosztom: (enjoy)

“A pultnál állt és a pultossal beszélgetett. Látszott rajtuk, hogy régről ismerik egymást… Schönherz Qpák, Gólyabálok és táborok, zh-k, vizsgaidőszakok és bulik emléke – mind az arcukra volt írva. Kölcsönös tisztelet és elismerés mindkét ember tekintetében. És persze barátság. Aki a pultnál állt, egy furcsa ruhadarabot viselt. Kapucnis pulóver, a hátán felirat: Műegyetem Villanykar, az egész televarrva felvarrókkal – foltokkal, ahogy ők nevezték: felező bál, Schönherz Qpa, gólyabál, algoritmuselmélet szigorlat, Senior és valahol a vállán egy nagyon fakó darab: Gólyatábor. Ránéztem a saját pulóverem vállára és elégedetten konstatáltam: Gólyatábor. Büszke mosolyom közepette szemléltem tovább az eseményeket. Ebben a pillanatban egy harmadik személy lépett a pulthoz és veregette meg pulóveres barátunk vállát. Összenéztek és bár nem lehetett hallani mit mondanak, tisztán ki lehetett venni arcukból az örömöt: “Te is? Én is!”. A hosszú pillanat után az újonnan érkezett intett egyet a pultosnak, aki kitöltött mindkettőnek egy italt – égészségünkre.

Ez már több, mint három éve volt, azóta sok minden történt, most én állok itt a pultnál és én beszélgetek a pultossal, aki régi jó barátom. A régi villanykaros pulcsim van rajtam és már nem nagyon van rajta hely – csak foltok: dicső harcosok dicső sebhelyei. Elismerések, hogy túl vagyunk az élet bökkenőin, hogy túléltünk sok-sok vizsgaidőszakot, míg a fele elhullott. Hirtelen egy kéz nehezedik a vállamra és egy arc jelenik meg a semmiből: “Csillagtúra 2007? Ember, ott voltam.” A többit már tudjátok.”

2004 tavaszán jött az ötlet, hogy hívjunk életre egy olyan hagyományt, ami segít ezeknek az emlékeknek az összegyűjtésében – ha valaki kari közéleti, vagy szakmai dolgokban elér valamit, például qpán tökös legény, megvan a bsz szigorlata, bekerült a 100-as sörváltóba, felveszik msc-re, éjjeli pakoló gólyabálon, 5 feletti átlaga van, törzstag a kakasban stb. szóval az ilyen frankó dolgokat a rendezőség honorálhassa egy folttal, amit egy szabvány rendezvényes pólónál kicsit tartósabb ruhadarabra rögzíthet a boldog tulajdonos.

És így is lett.